Bár azt gondolhatnánk, hogy az Erzsébet, Mária vagy éppen az Anna ősi magyar nevek, valójában az igazán ősi, tehát a kereszténység felvétele előtti időkből származó magyar női nevek száma meglehetősen szerény. A honfoglalás körüli időkből ugyanis nagyon kevés az írott forrás – ezek is zömében bizánci eredetűek – és ez különösen igaz a női nevekre. A férfi neveknél valamelyest jobb a helyzet, hiszen a vezetők férfiak voltak és neveik nagyobb valószínűséggel jegyezték fel.
Ami egészen biztosan magyar eredetű és női név, az az Emese (Enéh), a Sarolt és a Karold. A többi női név esetében nem teljesen biztos a magyar eredet, annál is inkább, mert sok jövevény nevet a magyar népnyelv magyarosított, és nem is érezzük ezeket idegennek.
Sok név esetében vita van annak eredetéről, pl a Zselyke név az MTA szerint újabb keletű erdélyi név, míg mások ősi magyar névnek tartják.
De lássuk melyek magyar női nevek tekinthetőek a legősibbnek!
Ősi magyar női nevek
Ajándék
Ajnácska
Áldáska
Arany
Arika
Barót
Bíbur (Bibur, Bibura)
Bogárd
Bolda
Buga (Buga)
Csikó (Chiko)
Csente (Chente)
Cseperka (Cheperka)
Csepke (Chepke)
Csillag
Csuda (Chuda)
Delin
Déva
Emese
Emőke
Enéh
Fehéra (Fehera)
Gilvád (Giluad)
Gyöngy
Hajna
Havadi
Hete
Hitvánd (Hituand)
Jóleán (Jolean)
Karold (Carold(u))
Kecse (Keche)
Köncse, Köcse (Cunche)
Krabocsa (Crabocha)
Lelle
Lente
Mag (Mag)
Manga (Manga)
Mikolt
Nyesta, Nyeste (Nesta, Neste)
Örsi
Öte
Piriska
Rázdi (Rasdi)
Réka
Sáfély
Sarolt
Somocska
Szecsőke
Szépa (Scepa)
Virág (Wiraag)
Válaszolj